Friends ( 10. rész)

Az előző rész csöppet rövid lett:s így még ma hoztam még egyet:)

 -Minden rendben?! -kérdezték szinte egyszerre.. 

Nem válaszoltunk csak felmutattuk össze kulcsolt kezünket. Émi csillogó szemekkel rám nézett. Tudtam mit akar. Meg ráztam a fejem, és mosolyogtam. 
-Pontosan mikor és hova megyünk este?! -sétáltunk haza fele.
-Egy házi buliba .. és 9-re megyek érted.
Bólintottam és már otthon is voltunk. A kapuban adtam neki egy ölelést és egy puszit, hogy tudja még mindig nem nyugodtam meg.
-Csak ennyit kapok?
 -I-igen.. -tagadtam meg magamtól is..
-Hát oké. -puszilt hajamba.
Besétáltam a házba és gyorsan az ablakhoz rohantam. Pillantása az ablakhoz ért és kacsintott egyet, majd elindult és valamit még babrált a telefonjával. Ekkor jött egy üzenet.
"Nem ér leskelődni:$"
Meg forgattam a szemeimet, és indultam volna a szobámba mikor nevelő apám elém állt.
-Mit akarsz?
-Nem akarom még egyszer meglátni itt a gettós barátaidat!
-Nem gettósak, és akkor jönnek ide mikor ÉN akarom -hangsúlyoztam az Én szót- És meg nyugtatlak hogy jövő héten még többen jönnek. -mosolyogtam és indultam volna fel, de meg fogta a csuklómat és vissza rántott.
-Azt próbáld meg! Úgy ki vágom őket hogy a föld nem éri lábukat! -szorította még jobban a csuklóm.
-Anyu!! -kiáltottam ki.
-Mit csinálsz te semmire kellő?! -emelte már a kezét.
-Ádám, mit csinálsz? -rohant oda Anyu, egyből el is engedte a kezem.
-Azt amit mindig is szokott. -simogattam a kezem és rohantam fel a szobámba.
Be csaptam az ajtót és a földre rogytam sírva. Pár perc múlva fel álltam bekapcsoltam egy zenét és rá feküdtem az ágyamra, gondolkodni. Gondolkodásomat kopogás zavarta meg.
-Bella.. én vagyok az Ádám.
-Be ne gyere!
Szemet hányva válaszomra be rontott. Azonnal fel pattantam hogy kikerüljem de nem ment. El kapta ugyan azt a csuklómat. Erősebben szorította. Eddig is fájt, de most már biztos hogy meg fog látszódni. Kiszabadultam szorításából és az erkélyre rohantam. Nem a korlátnak csapódtam neki ha nem valakihez. Gyorsan hátra fordultam és Bence tartott meg.
-Bence?!
-Szia, Bella. -nevetett ahogy tartott.
-Már megint itt vannak? -dühöngött és fogta volna meg megint a csuklóm.
-Hé hé hadja Bellát! -lépett közbe Bence.
Össze szorítottam a szemem hogy mi fog történni.
-Ádám gyere csak egy kicsit! -kiáltott fel Anyu
Lassan nyitottam ki a szemem és fújtam ki a levegőt.
-Ma este sehova nem mész! -kiabált még ment ki.
Kezemet a szemem elé tettem hogy ne lássa Bence ahogy sírok..
-Bella mi van a kezeddel? -fogta meg óvatosan.
-Se-semmi.. sa-sajnálom.. Bence.. -dadogtam..
-Ne sajnáld hogy a nevelő apád egy tapló, de mi van a kezeddel? Ő csinálta?
-I-igen.. -szipogtam..
-Na gyere ide Bell. -nyújtotta karját.

-És amúgy mi járatban itt? -kérdeztem befele sétálva..
-Hát csak gondoltam le nézek a buli előtt.. beszélgetni..
-Uh tényleg a buli.. lehet hogy nem megyek..
-Mi mi? Gyere el kérlek! Ha nem is az én kedvemért legalább a Ricsiért..
-Ricsiért mi?! Mint ha érdekelném.. -sétáltam a szekrényemhez..
-Miért?! Minden rendben?
-Nem.. semmi nincs rendben! -fordultam az ágyra és az arcomat egy párnába temettem..
-Barbi a baj?
-Ki az a Barbi?
-Az a szőke..
-Igen.. -temettem megint az arcomat a párnákba.
-Bell.. te.. félté..
-Igen!! -nyöszögtem a párnába..
-De aranyos! -nevetett fel.
-Bence.. -dünnyögtem.
-Gyere ide baba. -nyújtotta karját..
Oda hajoltam és szorosan magához ölelt..
-Bence.. ha megyek.. akkor tényleg készülődnöm kéne.. meg te is jössz nem?
-Ja de.. akkor megyek. Hello bébi. -nyomott egy puszit az arcomra és ki ment.
Elő vettem egy ruhát.. ami úgy ahogy jó lesz egy buliba. Cipőnek egy piros Vanst vettem fel.

Mikor rezgett a telefonom..