Bocsi hogy későn hozom:s de be pótlóm;)
Ui.: Az események nem napról napra történnek.. hetek telnek el:) Úgy hogy ne ijedjetek meg majd a kijelentéseken!
Szépen el helyezkedtem a hátán és meg mozgattam a sarkam és már indultunk is vissza a napaliba.
Noémi és Ricsi már előhozták a társasjátékokat és a kártyákat. Le ugrottam Bence hátáról és egy értelmetlen arcot vettem fel..
-Mi baj Bella? -kérdezte kicsit aggódva Ricsi..
-Semmi, semmi.. -ezt úgy mondtam hogy a földet bámultam.. -csak azon gondolkodtam hogy hogy itt vagytok? -ezt már rá nézve mondtam, de ő csak nagyra nyílt szemekkel és rémült arccal nézett rám.
-Most mi van? Úgy nézel ki mint aki most nézett végig egy gyilkosságot.. -körbe néztem és a többiek is ledermedt arccal néztek rám..
-Hát.. most ölted meg a padlót a tekinteteddel.. -mondta még mindig rémülten..
-Bocsi, na.. -mondtam kicsit nevetve.. de már a többiek is nevettek.. -de akkor miért is jöttetek?
-Titeket látni?! -mondta Bence kicsit hülyén..
-De ha akarod elmehetünk.. -mondta kicsit csalódottsággal a hangjában Ricsi..
-Nem dehogy! De akkor se értem.. honnan tudtátok hogy hol lakom és hogy itt van Noémi is?
-Még ti romantikáztatok.. addig megbeszéltem Bencével hogy mi lenne ha át jönnének.. -mondta Noémi..
-Ja, értem.. és mit játszunk?
-Nem tudom,.. de de meg van! Társas játék?! -olyan nagy lelkesedéssel mondta Bence, mint a kis gyerekek akik most kapnak egy tábla csokit..
Így is lett. De ezt hamar meg untuk így felelsz vagy merszet kezdtünk el játszani..
-Felelsz vagy mersz Bella? -kérdezte Bence..
-Felelek.
-Hány darab kép van magadról a telefonodban?
Gyors elővettem a telefonom és megnéztem hogy hány képem van..
-100.. de ha a közös képeket nézem akkor 140-en.. -nevettem fel..
-Úristen! -kiáltott fel Noémi..
.Még egyet, kérlek! -kérleltek..
-Oké. De felelek.
-Ha mérges vagy vagy ideges akkor mit csinálsz?
-Boxolok.. úristen hány óra? -kérdeztem aggódva..
-Hajnali 1.. miért? -kérdezték a fiúk..
-Uhh.. akkor oké.. még pont időben. Ja semmi csak ilyenkor edzek..
-Minden nap? -kérdezte Ricsi..
-Igen. versenyekre is járok meg minden.. de nyáron nem hiszem hogy fogok..
-És ma is fogsz? -kérdezte Noémi..
-Ahan, vagy is kéne.. megyek öltözök is..
Felszaladtam a szobába és fel vettem az edzös ruhámat..
Gyorsan le szaladtam fel vettem egy törölközőt és le szaladtam az alak sorba..
Még anyáéktől kaptam karácsonyra a bokszzsákot, miután ki engedtek a kórházból be iratkoztam egy oktatóhoz és ott kezdtem az alapokat. Azóta itthon is edzek az oktató csak versenyek miatt hív..
Tudjátok milyen érzés az amikor itt hagy titeket az apukátok, Nem nőhetsz úgy fel hogy fel nézz az apukádra.. nem nekem ez nem adatott meg. A sok ígért amit mondott nekem, az mind elszállt szó lett.. fel akartam rá nézni! azt akartam hogy tanítson, mint mást..
Már sírva vertem a zsákot..
*Ricsi szemszöge*
-Tényleg minden nap felkel hajnali 1-kor és le megy edzeni? -hitetlenkedtem..
-Igen! -mondta Noémi..
-De miért csinálja? Történt valami vagy mi?
-Azért csinálja mert szereti, és mert mérges és így juttatja ki magából..
-De miért ideges? Vagy mérges? -értetlenkedett Bence is..
-Mert a szülei elváltak.. 10 éves korában..
-De nem 4 éves volt mikor külön mentek?
-De igen. De aztán próbálkoztak de nem ment.. így mikor 10 éves volt be adták a váló pert.. aztán Bella apukája őt hibáztatta mindenért.. elítélte.. meg minden. Így Bella mindig magára vállal mindent, azt is amit nem kéne..
-Értem..
-Valami baj van! -kiáltott fel..
-Mi? -lepődtem meg..
-Bella..
-Miért?
-Mert most nagyon durván püföli a zsákot.. sokat vagyok itt és tudom mikor higgadt és mikor nem .. és most nagyon nem az.. ha nem állítja le valaki akkor elmegy a pánik övezetbe..
-A hova?
-A pánik övezetbe.. az egy olyan hely ahova ilyen kemény kigyúrt nők járnak.. és volt ott egyszer azt hiszem.. és nem lett jó vége..
-Mi az hogy nem lett jó vége? Mi történt?
-Majd nem olyan mint egy boksz meccs.. meg mint egy ketrec harc.. és ott bármit szabad.. egyszer elment és szó szerint szét verette magát.. lehet hogy ez egy kicsit fura hogy lány de akkor is olyan ideges volt hogy már senki nem tudott neki segíteni.. magába zárkózott és egész nap csak a zsákot verte este pedig elment a pánik övezetbe..
-Na jó én ezt nem hallgatom tovább.. -álltam fel.. már hallottam hogy Bella tényleg nagyon ideges és nagyon bokszol.. gyorsan le szaladtam..
-Bella minden rendben?
-Nem nincs.. nincs semmi rendben! -ordította el magát miközben lassított a tempóján..
-Nyugi.. shh.. -lefogtam és magamhoz öleltem.. egyből elkezdet sírni de nem foglalkoztam vele.. csak simogattam a hátát..
*Bella szemszöge*
Nagyon jól esett hogy Ricsi le jött.. meg fordult a fejembe hogy el megyek a pánik övezete.. nem tudom hogy olyankor mi vezérel csak azt tudom hogy ki akarom magam ereszteni.. de ezeket az emlékeket senki és semmi nem tudja velem elfelejteni..
-Köszönöm..
-Mit köszönsz?
-Hogy lejöttél.. mert ha egy kicsit később jössz vagy le se jössz megyek a pánikba..
-Szó sem lehet róla hogy te oda menj! Felejtsd el azt a helyet.
-De..
Felemelte a fejemet hogy egyenesen a szemembe nézhessen.. és..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése