Take it easy! ( 8. rész)

Sziasztok. 
Megkaptam az első kommentem*-* aminek nagyon de nagyon örülök:$ 
Ha valaki még olvassa és tud az komizzon nagyon meg köszönném♥ 
Próbáltam a blog kinézetén javítani.. nem sok sikerrel:/ ezt nézzétek el nekem.. első blogom, meg próbálok majd valami normális fejlécet be tenni..

-Szerintem is. Az egyik legjobb tanítványom.. de össze vesztem vele mikor elment a pánikba.. tudod a sztorit?
-Nem igazán..
-Akkor elmondom.. -mosolygott..

-Ott kezdődött hogy Bella csak azért jött boxolni mert gondok voltak a múltjával.. düh rohamai vannak. Nincs önkontrolja. Nem tud uralkodni magán.. eddig senki nem tudta le állítani mikor düh rohama van..
Először csak edzeni járt, de az alapokat hamar meg tanulta.. minden nap meg csinálta amit kértem tőle. Először nem engedtem ringbe csak gyakorlatokat engedtem neki.. de nem tartott sokáig a türelme.. így be kellet engednem a ringebe.. nagyon féltettem hisz olyan mint egy váza.. de amint meg szólalt az első menetet jelző csengő Bella meg változott.. kizárta a külvilágot és csak ellenfelére koncentrált.. nem hallgatott senkire. Minden vele egy súlyba lévőt ki ütött.. nem engedtem tovább a ringben tartózkodni.. Veszélyes volt. Ki ütötte az összes vele egy súlyban lévőt. -nyeltem egyet utolsó két mondatán.. -
- De hisz nem látszik annak..
-Ez amúgy nagyon jó, hisz meg téveszti az ellenfelét.. azt hiszi az ellenfél hogy biztos hamar ki üti majd.. de nem. Ő volt a legjobb sok fiút is leelőzött.
A pánik övezetbe úgy került hogy innen páran elmentünk.. és ő is jött. Meg nézett pár meccset és azt mondta hogy ő is kiakarja próbálni.. mondtuk neki hogy ez nem jó ötlet hisz csak 15 éves volt, ő azt mondta hogy jó meg értette.. elmentünk inni de Bella nem jött velünk. Ekkor hallottuk meg hogy őt szólítják a ketrecbe meg egy vele egy súlyba lévő nőt de látszott Bellán hogy megbánta hogy jelentkezett.. oda rohantunk és próbáltuk kérlelni a bírót hogy engedje ki Bellát de nem tágított. Így csak az maradt hogy szurkoljunk neki nehogy ki üssék őt.. ő állt nyerésre de azért ő is kapott párat.. de a végén káó-val ki ütötte az ellenfelét. Nagyon durva volt oda bent. Nem olyan mint most.. de egy héttel később elszökött otthonról és nekünk se szólt hogy elmegy a pánikba.. így nem tudtam felmérni hogy milyen állapotba van. Kis híján meg verték. Elvesztette az eszméletét, kórházba kellet vinni.. de nem adta fel.. tudom hogy ott van benne hogy bármikor egy szó nélkül elmenne..
-Értem. Köszönöm hogy elmondta.
-Nagyon szívesen. -mosolygott..
Ekkor Bella is ki ért nagy mosoly volt a száján.. mikor oda ért meg köszönte hogy meg vártam, és nyomott egy puszit az arcomra. Elindultunk hozzá. Az úton beszélgettünk egy kicsit..
-Mivel kezeled a düh rohamaidat?
-Semmivel.
-És ki segít benne vagy valami.. nem akadályoz meg benne senki?
-Nem. Senki nem tudott még segíteni rajta..
-Talán én tudok.. -túl gyorsan csúsztak ki a számon a szavak.. csak utána gondoltam végig amit mondtam..

*Bella szemszöge*

Nem válaszoltam csak meg csókoltam. Egy szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.. levegő hiányban el engedtük egymást. Ekkor fel kapott a vállára és mint egy zsákot úgy kezdett el cipelni..
-Hé, tegyél le!! -nevettem
-Biztos hogy nem. -nevetett ő is..
Zsebéből elő kotortam a telefonját és próbáltam fel oldani.. ekkor egy hívás jött Bencétől.
-Bence hív, nem akarsz le tenni?
-Nem, tedd ide a fülemhez.

-Hello Bence.
-Hello. Csak azért hívlak hogy gyertek már a parkba ki Bellával..
-Hé Bella mit csinálsz te ott? -nevetett fel..
-Hé haver, nem vagyok kíváncsi a részletekre.. -nevetett Bence is..  - 10 perc múlva legyet ott.
-Ok. Ott leszünk ne aggódj. -tette le, és vissza adta nekem.
Egyenesen a park felé vettük az irányt. Még mindig a hátán lógtam..
-Nem vagyok nehéz? -nevettem fel..
-Nem. -mosolygott..

 **
-Na végre itt vagytok! Hé de mi van Bellával? Miért nem a saját lábán jött? -kérdezte Bence..
-Hát mert a drága nem akart letenni.. -szóltam közbe hátulról..
-Jól van, na. Tessék. -le vett a válláról de nyomott egy utolsó puszit a szám szélére.
Le ültünk egy padra és beszélgettünk mikor egy ilyen pláza cica szerű lány oda sétált hozzánk..
-Ricsi? Tényleg te vagy az? -rebegtette mű pilláit..
Ricsi nem szólt semmit, de állkapcsa meg feszült, és arcán látszódott a nyugtalanság..
-Úristen el se hiszem hogy te vagy! -folytatta.. -Beszélhetnénk?
Nem válaszolt, csak rám nézett..  egy biztató mosolyt küldtem felé, és fel állt. A szőke bige meg fogta a karját  egy szorosan mellé tapadt..
-Nem lesz baj Bella, nyugi. -nyugtattak. Kicsit sem voltam nyugodt legszívesebben elküldtem volna a francba azt a kis.. Bella nyugi! Nyugi! biztattam önmagam.. lefele néztem de felvettem pillantásom és amit láttam nagyon nem tetszett..