Miért kínoz az Isten?!
Kimásztam az ágyból, aztán pedig nagy nehezen eljutottam az itthoni telefonhoz. Álmosan beleszóltam:
-Háló?
-Áhh szia Bella! Csak azért hívlak mert a máikon nem érlek el, szóval holnap hányra jössz? -hallottam ahogy a vonal másik végén nevet.
Nem akartam sokáig húzni a beszélgetést ezért rövidre zártam.
-3?!
-Őőő, oké.
-Még egyszer ne hogy fel merj hívni, mert felhívom anyádat!
-Programja van éppen apával.
-Fuj nem érdekel! -csaptam le a telefont.
Vissza csoszogtam a szobámba és be estem az ágyamba. Ha még egyszer felmer valamelyik hívni esküszöm nem állok szóba velük. Hamar elaludtam.
*Másnap*
A nap sugarai bevilágítottak a redőny kis résein, és az egyik pont az én szememet találta meg.
-Argh.. -morogtam, és oda sétáltam, vagy is oda vonszoltam magam a tükrömhöz. A hajam kész széna kazal volt, a szemem kivilágosodott, és csak magamat bámultam 10 percig. Mikor végül felébredtem le ültem a gépem elé és bekapcsoltam egy zenét. Le slisszoltam a konyhába és készítettem magamnak egy tál Ciniminis-t, felültem a konyha pultra és gyorsan meg is ettem. Vissza sétáltam a szobámba és leültem a gépem elé. Ricsi küldött egy felkérést azt el is fogadtam. Most már mindenki tudja, de jó. Ekkor pillantottam meg hogy jött egy csomó ismerősnek jelölés, és üzenet. Ahaj, nekem ehhez most nincs kedvem. Kiléptem és fel mentem Tumblr-re. Már 10 perce csak a képeket nézegettem mikor eszembe jutott hogy anyát ma engedik ki a kórházból, és akkor ki kell takarítanom. Gyorsan fel hívtam, de csak 3. csörgésre vette fel.**
Szóval csak holnap jön haza. Hát oké így csak holnap kell kitakarítanom.
A nap folyamán unatkoztam és unatkoztam. És végre eljött a 3 óra. Megváltás. Gyorsan felöltöztem és már indultam is Bencéhez.
-Helló csajszi! -nyitott ajtót.
-Hellóka. -öleltem meg, és ő is vissza ölelt.
-Bejössz nyuszókám?
-Van barátom! -nevettem el magam de tudtam hogy csak viccel.-Nekem is! -védekezett, én pedig egy értelmetlen fejet vágtam neki. - Értsd jól. - és beinvitált a házba. Szép nagy ház volt, kellemes zene szólt és szép kiegyensúlyozott szoba kitöltés volt.
-Az anyukám lakberendező.. -kezdte még besétáltunk a nappaliba.
-Ahan, nagyon szép ház! -mosolyogtam.
-Áh szia Bella?! -lépett be az anyukája.
-Oh, csókolom igen! -mosolyogtam, és intettem egyet.
-Értem, én Bence anyukája vagyok Nóra, hívj csak így! -mosolygott, és már el is tűnt.
-Jó fej anyud van! -nevettem.
-Ja.. na akkor jössz játszani? -nevetett.
-Ahan! - és ezzel le ültünk a nappaliba, és elkezdtünk játszani.
Már egy órája játszhattunk mikor nyílt az ajtó és az én szerelmem lépett rajta be. Ahogy megláttam a szívem nagyot dobbant, és a kis pillangók a hasamban elkezdtek mozogni. Ahogy ő is meglátott engem meg csillant valami fény a szemében. Bencének adott egy pacsit, nekem pedig egy csókot.
-Khm, tubicáim ha lehet ne, ne itt! -zavart meg minket Bence. Én csak nevettem egy jót rajta.
Bence az egyik oldalon ült Ricsi pedig a másikon. Most ők ketten játszottak, én pedig csak most kaptam észbe hogy kan túltengésbe vagyunk. Oh miért ver az isten?! Na jó az előző mondatom kicsit durva volt de hát na. Fel álltam és megkerestem a konyhát, gondoltam viszek be valamit inni. A szekrény megint magasan volt. Ezért fel kellett érte pipiskednem. Ekkor valaki kezét a derekam köré fonta.




