Brain Tumor ( 15. rész)

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog:3 :)

-Anya.. ANYA!!

-Úristen Anya.. kelj már fel!! -szólítgattam kétségbe esve Anyát.
-Mi-mi történt?-rohant be a konyhába Ádám.
-Ne-nem tudom.. csak kijöttem és és így találtam.. hívd a mentőket!!
-Minden a te hibád.. -mormogta, és elővette a telefonját, bepötyögte a mentők számát és ki ment.
Fogalmam se lehet róla hogy mi történt Anyával.. eddig nem csinált ilyet.. vagy mégis?

**
-Doktor úr minden rendben? -siettem oda a doktorhoz.
-Be mehet hozzá.
Kösz, bazdmeg. Mit nem lehet azon elmondani hogy jól van vagy nincs jól?!
Beléptem a kórterembe, Anya a második ágyon feküdt és mosolygott ahogy beléptem. Mellette egy nénike feküdt. Gondolom a lánya lehetett mellette mert nálam idősebb volt.. de a nénike engem nézett..
-Anyu.. figyelj már rám.. -mondta a most már biztos lánya.
Leültem Anya mellé.
-Anya minden rendben?
-Kicsim.. el kell mondanom valamit..
-Mit Anya? -kérdeztem már a sírás határán.
-Agydaganatom van.
-Mi?? -kezdtem el sírni. -De, de hisz az..
-Shh.. -húzott a mellkasára.. -Nem lesz semmi baj. Meg fogok gyógyulni. Ígérem.
-Szeretlek Anya.
-Én is szeretlek kicsim.
Cirógatta a hajam, és simogatta a hátam. Nekem kellett volna ezt csinálnom. De én gyenge vagyok. Anya még a legrosszabb pillanatban is erős. Haldoklik. De erős. Mindennél jobban tisztelem ezért. Én gyenge vagyok. Hiába próbálok erős maradni, belül gyenge vagyok. Apai szeretet. Apa. Hiányzik. Hiányzik, hogy azt mondhassam valakinek hogy Apa. Hiányzik hogy megvédjem mindentől és mindenkitől. Nincs velem. Itt hagyott, egyedül.

-Bella.. Bella.. -keltegetett Anya, biztos megpisszentem egy kicsit.
-Igen? -ültem fel.
-Neked nem kellene találkoznod Ricsivel?
-De. De ő várhat..
-Nem. Kérlek menj el és beszéljétek meg..
-Nem hagylak itt egyedül.. -nevettem fel egy kicsit.
-Nem leszek egyedül, itt van Ádám.
-De..
-Nincs de! Menj el kérlek!
-Jó. Vigyázz magadra.
-Te is kicsim.
Azzal kisétáltam a folyosóra. Ádám ott ült.
-Be mehetsz hozzá.. -mentem el mellette.
Kis sétáltam a kórházból, és egyenesen a park felé mentem. Nem volt messze..
Meg álltam egy pad mellett, csak a lápmák fénye világított. Államat a pulcsim nyakába dugtam és lefelé néztem. Egy piros Converse cipőt láttam pár centire az én rózsaszín cipőmtől. Viselője nem szólt semmit, csak tett két lépest előre így a két cipő orra össze ért. Fel néztem, egyenesen a szemébe.
-Sajnálom Bella.. -kezdte rekedtes hangján. -El kell mondanom valamit.. -nem volt biztos a hangja.
-Mit? -szóltam én is kissé rekedtesen.
-Én.. én lefeküdtem Evelinnel.
MI VAN? NEM 13 ÉVES A CSAJ? -háborogtam magamban.. - Ő.. ő nem 13 éves?
-De..
-Úristen! Te elvetted egy 13 éves lány szüzességét??!
-Bella, én én nem akartam..
-Még is megtetted. -hajtottam le ismét a fejemet.
-Komolyan nem akartam! Próbáltam lebeszélni róla de nem ment! Sajnálom! -emelte fel a hangját
Nem szóltam, csak néztem a cipőnket.

-Anya bent van a kórházban..
-Mi? Miért?!
-Agydaganata van..
-Úristen. De de jól van? Mi történt? -ültetett le a padra.
-Túl éli.
-Bella kérlek! Ne legyél már ilyen rideg velem! Nem akartam komolyan.

*Ricsi szemszöge*

Bella rám nézett a gyönyörű kék szemeivel, amiben már nem láttam csillogást. Tényleg ilyen szörny vagyok hogy kiöltem belőle a vidámságot? Nem, azt nem akarom. Hogy lehettem ilyen? Össze törtem belülről?!

-Szerettelek. -mormolta de éppen hallottam.
-Mi? -kérdeztem rá.
-Jól hallottad. Szerettelek. Még éppen nem törtél össze belülről de.. -nem akartam hogy folytassa. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Fájdalom teli volt. Vissza csókolt. Szóval nem csesztem még mindent el.
-Be megyünk anyukádhoz? -kérdeztem.
-Menjünk. -küldött egy mosolyt felém.
Kezeinket össze kulcsoltam és elsétáltunk a kórházba.

Ricsi's secret ( 14. rész)

Köszönöm a komikat*-* és a 2.-ik feliratkozómat:$
Bocsi hogy későn hozom, de sokat kell tanulnom:s és hogy dőlttel írom.. de nem tudom levenni:o:c

"Akkor most mi lesz, velünk?" -küldtem egy üzit.

"Mit mi lesz velünk?! Úgy mondod mintha már együtt lennénk vagy együtt lettünk volna.."
Kösz baszd meg. 
"Nem arra kérdeztem. Ahj.. mindegy, haggyuk! De egybe biztos vagyok."
"Mibe?"
"Abba hogy ha már valamiről szó van, nem barátságról, akkor te már túlreagálod.."
"Én reagálom túl??!! Hát te hülye vagy. Te vagy mindenre és mindenkire féltékeny."
"Ez az legyek én a hibás(y)."
"Ezt inkább ne itt beszéljük meg.. ma ráérsz?"
"Igen."
"Mikor?"
"Egész nap. Vagy is bocs, mikor nem féltékenykedem!"
"Fejezd már be! Most valld be magadnak hogy nem így van. 3-kor találkozzunk a parkban."
"Majd pont a te tanácsodra van szükségem. Ok."
Hogy lehet ilyen?! Lehet hogy igaza van, vagyis biztos hogy igaza van de akkor is.. de van valami.. amiért ezt csinálja. Térdeimet felhúzva, arcomat a combomba temetve sírtam. Szükségem van rá. 
Miért vagyok ilyen?! Nem is ismerem.. mindig ez van. Bele szeretek valakibe, aztán pedig pofára esek. 

**

Kibaktattam a konyhába egy fájdalom csillapítóért. Iszonyatosan fájt a fejem, bár meg is értem hisz másnapos voltam . Szemem karikás volt a több mint 1 órás sírás után.. 
Kinyitottam a szekrényt mikor Anya mögém lépett.
-Mi a baj kicsim? -simogatta a hátam.
-Semmi. -mormogtam és bekaptam a gyógyszert. -Ma találkoznék 3-kor Ricsivel.. 
-Persze menj csak. -mosolygott. 
Indultam volna vissza de Ádám elém lépett. 
-Hova mész és mikor?
-Ádám kérlek.. nincs most ehhez kedvem.. 
-Azt kérdeztem hogy hova mész és mikor? 
-Ahh.. a parkba. 3-kor.  -már léptem volna ki a konyhából mikor kezét az ajtófélfára rakta így nem tudtam ki menni. 
-Szó sem lehet róla! Este se jöttél időbe haza. 
-Anya! -nyüszögtem, se erőm se energiám nem volt most ezt a csatát végig játszani.
-Ádám hagyd  csak. Had menjen. -simogatta vállát. 
-De este se jött haza időben..
-Én engedtem el ma is meg tegnap is. Had menjen. Szerelmes. 
Nem is hallgattam tovább. Gyorsan fel szaladtam a szobámba, és be zárkóztam. Be mentem a fürdőszobámba és elkezdtem engedni egy kádnyi forró vizet. Míg engedtem a vizet, le engedtem a hajam és egy kicsit meg fésültem. Mikor kész lett a víz bele feküdtem. Testemet át járta a meleg. Próbáltam mindent ki üríteni a fejemből, ezért be hunytam a szemem. Meg nyugtató volt az hogy egyedül lehettem. 

*Ricsi szemszöge* 

-Ricsi ne öld már magad! Mondd el neki.. -zavart meg Bence.
-De mi van ha megutál.. undorító amit csináltam! Saját magamtól undorodom. fuj.. 
-Megtett. Nem tehetsz már ellene semmit. 
-Tudom. De nincs más választásom, csak az hogy elmondjam.. igaz?!
-Igen. 

*Bella szemszöge*

-Anya.. ANYA!!

Just friends ( 13. rész)

Remélem tetszeni fog a következő rész:)

-Én is. -suttogta két csók között. 

Bele mosolyogtam a csókunkba. Nem hiszem hogy komolyan gondoltuk.. talán csak az alkohol hatására.. Nem tudom miért de valamiért nagyon mosolyogtam, pedig még fáztam is, és ezt Ricsi is észre vette. Oda adta a pulcsiját. Olyan jó illata volt. Olyan Ricsi illata volt. Adtam érte egy puszit az arcára. Haza kísért, és a kapuban még egy forró csókot adtunk egymásnak. Elmentem az ajtóig, bele tettem a zárba a kulcsot, és be botorkáltam. Vissza tettem a kulcsot belülre és ott is bezártam. Belopództam a konyhába és kerestem valami rágcsát. Találtam egy tábla Milka csokit.. nem fogok aludni. Vissza tettem és csináltam magamnak egy pohár kakaót. Elindultam fel a szobámba, de elfelejtettem meg nézni hány óra. Vissza tolattam (szó szerint) és megnéztem hány óra. Pontban 1 óra volt. Időben. Felsétáltam a szobámba és leültem a gépem elé. Gyors felmentem facebookra de nem volt semmi értelmes. Ekkor meg csörrent a telefonom. Noémi hívott. Felvettem.
-Bella merre vagy?!
-Öhm.. itthon.. miért?!
-Gyere vissza gyorsan!
-De miért mi történt?
-Ricsi.. és és Evelin..
-Mi történt?!!!!
-Izé.. gyere... nem tudom össze szedni a szavakat. Csak gyere!
-Oké mindjárt ott vagyok..
Bele csúsztattam a telefont a zsebembe, és át szaladtam anyuék. Meg piszkáltam anyut hogy elmehessek.
-Anyu.. anyu.. -piszkáltam..
-Hm... Bell.. Bella te vagy az?! -morgott..
-Igen anya én vagyok az.. bocsi hogy felébresztettelek ..de izé Ricsi bajba van.. oda kell mennem.. kérlek engedj el.. -gördült ki egy könnycsepp a szememből ahogy ezt elmondtam..
-Bella te sírsz?
-Igen! Kérlek engedj el! Nagyon fontos nekem!
-Persze menj csak de kérlek vigyázz magadra!
-Köszönöm anya! -ezzel kiviharoztam a szobából, az ajtót gyorsan kinyitottam és rohantam vissza a házhoz. A könnyek csak úgy jöttek a szememből, mi mi történhetett?

**

Noémi már ott várt kint a kapuban.
-Mi történt?! -kérdeztem könnyes szemekkel.
-Öhm.. Ricsi.. miután vissza jött.. Evelinnel.. izé.. ahj.. csókolóztak.. meg azt is mondták hogy járnak.. nem tudom nem voltam ott...
Nem hallgattam tovább. Gyorsan be mentem és szememmel kerestem Ricsit. Nagyba bulizott. Oda siettem.
-Ricsi egy percre.. -szóltam neki..
-Mondjad bébi?!
-Nem volt igaz amit mondtál igaz?! Csak egy játék vagyok neked? Ahogy elhúzom a belem, te már egy csicska 13 évessel vagy?!
-Bella... én..
-Nem érdekel! Meg csókoltad? -lefele nézett.
Nem válaszolt.
-Megcsókoltad? -ismételtem magam.
Alig láthatóan bólintott. A kezem meglendült, és egy pofon csattant az arcán. Levettem a felsőjét és oda vágtam hozzá.
-Legyél vele boldog!
Meg fordultam  és csak azt láttam hogy Evelin nagyba röhög.
-Remélem most már örülsz! -mentem el mellette és mindvégig könnyek jöttek a szememből.
Nem akartam beszélni senkivel, csak azt akartam hogy még egyszer megölelhessem. Érezni akartam az illatát. Még egyszer újra.
Haza értem, gyorsan be zártam mindent és fel szaladtam a szobámba. Le dőltem az ágyra és sírtam. A sírás álomba nyomott.

**

Reggel anya ébresztett.
-Mmm.. -morogtam mert egyből belecsapott a fejfájás a fejembe..
-Bella.. minden rendben?
-N-nem..
-Mi történt?
-Hát haza kisírt, azt mondtuk hogy szeretjük egymást.. de szerintem csak az alkohol miatt volt..és be jöttem, csináltam egy pohár kakaót, feljöttem és Noémi hívott hogy valami van.. elengedtél akkor oda mentem és rá kérdeztem hogy megcsókolta tényleg, és azt mondta hogy igen.. és és -könnyek gyűltek újra a szemembe.. - igent mondott. Kapott egy csöpp pofont, és hozzá vágtam a pulcsiját és vissza jöttem.. - hátra dőltem az ágyban.
-Óóó kicsim! Annyira sajnálom.. pedig nagyon aranyos ez a Ricsi fiú..
Nem szóltam csak mosolyogtam, anyu felém hajolt és adott egy puszit a homlokomra.
Elő vettem a telefonom, és írtam Ricsinek egy üzenetet, fb-n.
"Sziia. Bocs a tegnapéi estéért, de.. én.."
"Szia, semmi, én voltam hülye. De amúgy komolyan gondoltad h szeretsz?"
"Én vagyok féltékeny, mindenre! Lehet.. de szerintem az alkohol volt.. miért te?"
"Alkohol.."
"Tudtam.. akkor, csak barátok?"
"Csak barátok."
Ki léptem az üzenetekből és fel raktam egy képet.

 "Csak barátok"

"Akkor most mi lesz, velünk?" -küldtem egy üzit.