I will not let ( 25. rész)

Csajook:3 
1-2 komit kapok ha tetszik?(: 
                                                   xX

Mikor fel vettem, egy kényes hang szólt bele, és kicsit meg ijedtem attól amit mondott. 

 Rémült arccal nézett mindenki rám, őket is megrázhatta a lány hangja, mert azonnal kihangosítottam.  Én csak rezzenéstelen arccal vissza csúsztattam a telefonom, a táskámba. Szám még mindig résnyire ki volt nyitva, és csak egy könnycsepp csordult ki a szememből.
-Jajj ne sírj, mert akkor én is sírni fogok! -ölelt azonnal magához Émi.
-Megálljunk? -kérdezte rémülten Bence is.
-Nem, nem kell.. -töröltem le a könnycseppet.
-Itt fordulj balra, beszélek vele.. -mondta Ricsi.
-Mi? Kivel?
-Tudom ki fenyegetett meg.
-Mi? -értetlenkedtem.
-Bella! Tudom hogy ki hívott fel két perce és ki fenyegetett meg!
-És ki az? -jó ez már engem is idegesít. Nagyszerű, magamat idegesítem.
Először rám nézett egy "direkt csináld, azt hogy hülye vagy?" aztán pedig elkezdte: -Mikor múltkor a parkba voltunk, és egy szőke csaj elhívott.. Mikor Evelinnél voltunk bulizni.. akkor a napon..
-Öö.. kifejtenéd?
-Mikor ott voltam nálad! - szólt közbe Bence.
-Ja! BARBI?! -háborodtam fel.
-Igen!
-Megölöm azt a kurvát. Mit fenyegeti? - szólt közbe Noémi is.
-Hé hé hé! Mindenki nyugodjon meg! Majd én beszélek vele.
-Mi. -javította ki Bence.
-Vegyétek fel hogy mit mondd.. -mondta Émi.
-Srácok ezt komolyan nem kell! Ha.. ha ezt akarja akkor.. akkor állok elébe.. -csuklott el a hangom.
-Biztos hogy nem. -szögezte le Ricsi.
-De igen! Nem hagyom hogy oda menjetek..
-Bébi, nem hagyom hogy bántson az a ribanc érted? Te vagy a mindenem, nem engedem érted? -kezét végig simította a lábamon.
-Szeretlek -suttogtam, és tudtam hogy csak ő hallja.

-Meg jöttünk. - állt félre Bence.

*Ricsi szemszöge*

Nem hagyom hogy Barbi bántsa Bellát. Tudom hogy mire képes.. tudom hogy milyen módszerei vannak. Tudom hogy mit tenne. Nem hagyom, egyszerűen nem tudnám túl élni ha valami baja esne, és ezért is jövök és beszélek Barbival.
Ahogy Bence megállt, egyből kipattantam a kocsiból, és felhívtam Noémit hogy hallják mi történik.
-Hé várjál már! -kiáltott Bence.
Mikor felszaladtam a lépcsőn, elkezdtem dörömbölni az ajtón.
-Barbi nyisd ki ezt a kurva ajtót, mert ha nem be rúgom! -dühödtem fel 5 perc után, mert még mindig nem nyitott ajtót.
-Itt is vagyok már cicám! -nyitott ajtót, egy szál köntösben.
-Mire volt ez jó?
-Még is micsoda bogaram? -tette az ártatlant.
-Ne csináld úgy mintha nem tudnád miről beszélek. 20 perce hívtad fel Bellát, és fenyegetted meg.
-Na de manócskám! Ami az enyém azt szeretem magaménak tudnom. -kezét a tarkóm köré csavarta, én pedig egyből lelöktem magamról.
-Ne nyúljál hozzám, Bellát pedig békén hagyod, értve vagyok?! Hozzá mersz nyúlni egy ujjal is, nem tudod mit fogok csinálni.
-Az a kis kurva ennyit ér neked? -húzta fel az orrát.
-Bella nem kurva, veled ellentétben. Igen nekem ő mindenem, és nem hagyom hogy egy ujjal is hozzá érj! Szeretem, és szeretni fogom örökre. Vitát lezártam, és többet fel ne merd hívni, mert elmondom apádnak mit tettél!
Nem tudott mit szólni, csak kapkodta a levegőt, és becsapta az ajtót.
-Ez szép volt! Komolyan szereted Bellát igaz? -kérdezte mosolyogva Bence.
-Teljesen szívemből! Nem akarom elveszteni. -mosolyogtam.
Ki vettem a telefont a zsebemből és kikapcsoltam.
Mikor a kocsihoz értünk Bella azonnal kiugrott és oda rohant hozzám. Elkaptam és a magasban körbe repítettem.
-Szeretlek bébi. -csókolt meg.
-Annál jobban. -csókoltam vissza.